EREDETE

A „hidegvérű” szó a német „kaltblüter” szó tükörfordításából került nyelvünkbe. A kifejezés nem az állat testhőmérsékletére, hanem vérmérsékletére utal. A hidegvérű ló, amely jellegében, főként erős csontozata, nagy izomtömege, dús szőrzete és lassúbb mozgása miatt jelentősen eltér az egyéb ló típusoktól, Nyugat-európai eredetű. A régészek többsége kialakulásukat a mai Belgium területén élő vadlóra (Equus robostus) vezetik vissza, míg mások az egységes ősnek a domesztikáció során kialakult változatának tekintik. Kialakulása már az ókorban keletkezett rajzokon is nyomon követhető, de szélesebb körű elterjedése a páncélos lovagok korára tehető. A nehézlovasság visszaszorultával ezek a lovak igen nagy szerepet töltöttek be a szállításban, mezőgazdaságban, bányászatban (bányaló) stb.

JELLEMZŐI

A hidegvérű ló külleme és testalkata jelentősen különbözik a melegvérű fajtákétól. A nagyobb testtömeg, a dúsabb izmoltság, a vastagabb bőr, durvább és dúsabb hosszúszőrök, a terjedelmes és burkolt izületek első látásra megkülönböztetik a hidegvérű, valamint a hidegvérű és melegvérű lovak keresztezésébõl származó ún. „sodrott” lovakat. Feje testtömeggel arányos, a hidegvérű jellegnek megfelelően kissé burkolt, de nem durva. Nyaka középmagasan illesztett, közepes hosszúságú, általában igen jól izmolt, gyakran ívelt, estenként terhelt. A sörény, dús, kétfelé osztott. A mar és a nyak találkozása az ún. „baltavágás” elmosódott, a mar rövid, alacsony, széles, jól izmolt, a hátba fokozatosan megy át. A hát középhosszú, széles, jól izmolt. A kissé hosszabb hát kevésbé súlyos hiba, mint a rövid. Fara terjedelmes, erősen izmolt, csapott, barázdált. A nem elég izmolt „szimpla” far melegvérű ősökre utal, így törzskönyvből kizáró. Szügye széles, izmos, mély. Az elülső lábak esetében a jól izmolt, közepesen dőlt lapocka, a terjedelmes, burkolt izületek, a széles, gyakran dús hosszúszőrökkel fedett, közepes hosszúságú szárak, a gömbölyű bokák, a közepes hosszúságú de inkább rövid csüdök, a dús bokaszőrzet, a széles, terülésre hajlamos paták a jellemzőek. A lábszerkezet tekintetében oldalról a kissé hátraállított ún. „borjúállás” szemből nézve a „hegyfaltipró” lábállás gyakori, míg ennek ellentéte az ún. „franciás” állás szinte sohasem fordul elő. A hátulsó lábakon a fel- és alcomb igen jól izmolt, a lábvégeknél az elülső lábakhoz hasonló alakulásformát találunk. Lábai középhosszúak, sem a levegős „nyakigláb”, sem a túl zömök rövidlábú egyedek nem kívánatosak. Mozgása az utóbbi évtizedek szelekciójának köszönhetően sokat javult, ma már egyre kevesebb a rendellenes mozgású (kaszáló, csámpás) egyed.

Méretei
marmagasság bottal: mének 153-165 cm, kancák 150-160 cm,
marmagasság szalaggal: mének 165-177 cm, kancák 160-173 cm,
övméret: mének 200-215 cm, kancák 190-210 cm,
szárkörméret: mének 24-26 cm, kancák 23-24 cm.
Színe főként pej, szürke, sárga, fekete és a deres szín különböző változatai.

HASZNOSÍTÁSA

A hidegvérű ló nagy testtömege, nyugodt vérmérséklete folytán ideális igásló. Már kétéves korában fogatba tanítható. A betanítás valamennyi fajta közül a legegyszerűbb, már néhány alkalom elég, hogy utána megbízhatóan dolgozzon. Ha több napig nem fogják be, akkor sincs vele különösebb gond, a melegvérű fajtáktól eltérően. Magyarországon a lóhúsfogyasztásnak nincsenek hagyományai, de a Nyugat-európai piacokon a lóhús igen kedvelt, ára a marhahúsét meghaladja. Nagy tömege, dús szőrzete, sajátos alkata, nyugodt vérmérséklete, barátságos természete révén kiválóan alkalmas azoknak a ló kedvelőknek is, akik nem gazdasági célból, hanem kizárólag kedvtelésből tartanak egy-két lovat. Erre kiváló példákat találhatunk Angliában, Hollandiában és Észak-Németországban, ahol az igás célú hasznosítás visszaszorultával már-már kiveszőfélben lévő hagyományos hidegvérű fajtákat (shire, clyton, keletfriz, rajnai) a hobbytenyésztők karolták fel, hozták divatba, és tartják fenn ezeket a fajtákat.

ÁLLOMÁNYA

A fajtafenntartó szervezet, a keszthelyi székhelyű Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület 360 fajtatiszta kancát tart törzskönyvi ellenőrzés alatt, de az országos köztenyésztésben minden negyedik kancát hidegvérű ménnel fedeztetnek. (A hidegvérű és melegvérű lovak keresztezéséből származó utódot „sodrott”-nak nevezzük, amely mint haszonállat szerte az országban igen elterjedt.)